22. Mennyei réten
Csodás mennyei réten jártam,
Fűszálak derekamig
Értek, s a fejem fölött láttam
Fürge angyalok addig
Ismeretlen táncát, s álmok
Mintáján kék viola
Szemem magasságában állott.
S ezer rózsa, ibolya
Közt megtaláltam az igazit,
Ki mellett nyugtom lelem,
Ki szívemben bús csomót lazít,
S boldoggá teszi lelkem.
Leheveredem víg tövébe,
S hallgatom a mennyei
Zenét, s könnyed táncukat nézem.
A boldogság elveti
Minden kételyem és kitölti
Az összes gondolatom,
Elhagyom a búskomor földi
Életet. Itt maradok!
Örökre!
