Már esteledett. Legjobb ruháját öltötte magára, legalább emiatt nyugodt volt. Igen, passzol a piros meg a fekete, határozottan, állapította meg bejárati tükör előtt. Már csak a smink hiányzott, de alig tíz perc múlva indul a busza. Gyorsan felkente az alapozót, kis rúzs, kis szempillaspirál és egy kevés a lakótársa parfüméből. Többre nincs idő, majd Amynél befejezi.
A busz késett, az eső pedig szemerkélni kezdett, a megálló tömve, s mint egy isteni sugallatra, amint segélykérőn körülnézett, egy öreg néni hívogató tekintetén akadt meg a szeme egy sárga esernyő alól.
- Köszönöm szépen, megmentette az életem!
A néni csak kedvesen mosolygott és bólogatott. Valami nincs rendben ezzel a nővel gondolta Kate, de mielőtt bármit is kérdezhetett volna, nagy robajjal begördült végre a 23-as. Teltházas esti bulijárat volt. Fiatalok tömege, frissen borotválkozva, vadiúj sminkben és jónak hitt ruháikban álldogálnak és teljesen értelmetlen dolgokról csacsognak. Kívülálló számára bizonyára nevetségesek lettek volna. Többségük az is. De ő közéjük tartozott, s a büszkeség és a várakozás töltötte el a hátra levő tizenöt perces úton. Egyrészt hízelgőek, másrészt pedig visszataszítóak voltak a beszólások, melyek kihívó ruháját célozták. Érezte, ez a ma este az ő bulija lesz!
Megállt a busz, s ő pár perc séta után már Amy fürdőszobájában folytatta a sminkelést.
- Van itthon egy kis gin, nem iszunk egy kicsit, mielőtt elmegyünk?
- Persze, töltsél, nekem sincs túl sok pénzem. – mondta Kate, mikor végzett a festékkel.
Felhajtották az olcsó piát.
- Még egyet?
- Töltsél!
Megint ittak. És még két kört, míg elfogyott, ami az üveg alján maradt. Pár perc múlva már elemi erővel sodorta őket a londoni éjszaka. Egyik cigaretta a másik után, jókedv és vidámság járta át őket, úgy érezték, ők az éjszaka királynői. Végül megérkeztek a klub elé, ahol nagy neoncsövekből a bejárat fölött hirdetik meglehetős pátosszal a klub nevét: X. Amy nagybátyja volt az egyik kidobó, utálták egymást, de amíg a pasi alhatott nála, beengedi és szerez neki piát, meg amit akar.
- Hülye picsák! – hallották a hátuk mögül, de csak még jobban érezték maguk tőle.
Bent voltak. Végre odabenn, a dj egy ismeretlen előadótól valami pszcihedelikus számot játszott. Egyből letelepedett agyukra a sötét köd. Csak az érzékeik vezették őket a tánctér közepe felé, mindenütt neonfényben pompázó, izzadó arcok és testek vonaglanak ugyanarra a ritmusra. Fiúk és lányok, szájak, kezek és vágyak tapadnak egymáshoz. Egy helyes, fiatalabb srác kínálta őket valami kék tablettával – persze ingyen. A szülői tanításokat egy kardcsapással zúzta szét az alkohol.
Bevették. Pár perc és hatalmába kerítette őket a kábulat, csak sodródtak órákig az értések és kezek, csókok, ölelések tengerében. Majd egyszer csak fogyni kezdett a tömeg, lankadt a hangulatuk, s ők a harmadik adagért már maguk fizették ki a háromszoros árat. Nem akarták, hogy véget érjen. Dj-k jöttek, dj-k mentek, a lányok már meg se tudták számolni hányan – talán nem csak fiúk – jártak a szájukban, bugyijukban, s mennyi mindent el nem fogyasztottak. Míg végül csend lett és sötét.
Aztán hatalmas sikolyt hallott, majd egy férfi kéjes kacaját. Kinyitotta a szemét, nem látott tisztán, de látta maga mellett meztelenül és mozdulatlanul barátnőjét. Próbálta kezével elérni, de mintha egy kötél tartotta volna vissza, hirtelen hideg hatolt a tüdejébe, majd forróság öntötte el a melleit, s mire felsikoltott volna…
