Versek

47. Az Út   „Üdvözöljük kedves utasainkat, az első megálló: Pillangó utca, az ajtók a jobb oldalon Nyílnak…” Lassan megnőnek az ódon fák, Árnyékba borítják a kis virágokat, S hosszú ujjukkal a távolba mutatnak… Vár egy új világ a réten…

46. Hová lettetek?   Unott angyal és szomorú ördög Egymást átkarolva andalognak A Duna két sötét partja között. A Lánchíd és Országház már mogorva, Sötét lepelbe bújtak; autók, Buszok, villamosok, s az emberek Fojtó zaja csak halvány, elmúló Kép, minden…

45. Pokoli pusztán   Kies pokoli pusztán jártam     Por, s hamu a nyakamig Értek, s már semmi mást nem láttam,     Mint rút hárpiát; addig Ismeretlen, féltékeny átkot…     Ahogy sárga fiola Irigysége utat vágott,…