26. Vadász
Fekete űr telepedett a vadász lelkére.
Eredménytelen kereste a rettegett éjben
Az oly’ nemes küzdelmet, mi őt boldoggá tette
Volna… S egyszer csak megjelent egy őz, s igen kecses
Mozdulattal szökkent tova. Kezdte is üldözni
Át sűrű ingoványon, s pusztákon, hol szél süvölti:
„Ne állj meg, sose állj meg!” De a vadat csak egyre
Távolabbról és messzebbről figyelte, s már meg-meg-
állt kételyek között, vesződve képességein.
Mikor szem elől végleg elvesztette, szemeit
Lehunyta. Mélyen, hosszan álmodott.
S az Őz rá évekig várakozott…
