15. Éji erdő

Vigyázó tekintetét ránk veti,

Szeme villámot szór, ha kezünk egymást

Érinti, s szája tüzet okád ennyi

Hét után, ha csókolok szerelmes lányt:

Téged

Hogy szólhatna bele? Megcsaló? Önző?

Igen. Ő vehetné elé boldogságunk?

Hisz’ jóban vagytok, s éppen ezért önnön

Vágyai helyett nézhetné mire vágyunk:

Egymásra

Ő az, ki vizet prédikál, és bort iszik.

Eldobnád boldogságunk, s felülnél ennek?

Hisz’ reánk vár mindent mit nő s férfi mindig

Keres, s csak ritkán talál. Ezt adhatom Neked:

Szerelmemet

Rátalálhatsz a legszebb ösvényre, arra

Mi elvezet a valódi boldogsághoz.

S én leszek kalauzod kanyarokon balra,

S jobbra át. Mindenen túl mi egyet akadályoz:

Boldognak lenni

Kérlek ily’ hamar ne dobd el az esélyt!

Hagyd, hogy vezesselek, s szíved vezessen

Az Új Világba, hol eléred a célt.

Ott Angyalokkal s Tündérekkel játszunk majd Kedvesem.

Szeretlek!