6. Mikulás
Szegény legény vagyok, pénzem ajándékra
Nincsen, ám minek is áldozzam csöpp játékra,
Ha szívem víg érzéseit egy dalban
Szebben mondhatom el? Nincs egy csecse-becse
Sem, mi szívemből zengene szépet, s kedvest.
De mielőtt itt bárki mást mondana,
Ez a vers nem az utókornak született,
S nem várom, hogy tudósok dicsérjék nevem,
Egy kép lebeg írás közben szemem előtt:
Mikulás, hóesés, s Te, ahogy nevetsz.
Zsákjában minden jó, s az enyémben versed,
Ám gonosz krampuszok fúrnák a dél-előt,
S szegnének kedvet széphez, nem létezőhöz,
Bármihez, mihez kettőnknek lenne közünk,
Boldogság, mosoly, víg csevely fölött köröz,
Mint keselyűmadár. Ám remélem köztünk
Ennél nincs nagyobb akadály, s hogy a Mikulás
Is tovaszáll, viszi magával krampuszát.
