17. Szívem, remény, elmúlás
Ifjú szívemet eléd vetettem.
Kicsit használtad, most polcra teszed.
Fáj most az érzés. Lelkemen üres űr fekszik.
Csöpp remény a halovány fénysugár, s tetszik,
Hogy még sincs veszve most minden. Ölel a gondolat,
Hogy talán egyszer enyém lesz szíved, s ajkad.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
