20. Úri fogság
Királyi csillogás, tündöklő pompa
Százával szolgák, kristálypalota
Ura minden kívánságát lesik.
Magától került magasra, elérte
Célját, s végre minden álmát megélte,
De szívében méregfa cseperedik.
Messzi falu jó szívvel szülte,
De idő előtt mogorván el is küldte.
Sírt és távozott, megacélosodott
Szívben és lélekben. Gazdag uradalmat
Vágyott, szíve másik országát. Annak
Módját megragadta, alattomos volt.
S most ő a fenség. Övé a királynő,
A gyönyörű, s fájdalom pokollá nő
Mindenki szívében, akik lelke
Szintúgy érte dobban. Szép számmal
Tüskék vitéz hercegekben. S lám, a
Király ezt nem élvezi. Visszamenne
Hazájába. Csend, s nyugalom repkedjen
Mellette, s ővele szép szerelme.
Ott reá veszély nem leselkedik,
S minden fa irigyli boldogságuk,
Virágok nőnek, hova téved lábuk.
De szívében méregfa cseperedik.
