39. Magam alatt
Üdvözlöm! Én nem kutatom.
Elsuttogom, nem kántálom,
Megismertem, nem tüzeltem,
Most összevarrom, s széttépem.
Nem zavarok, csak figyelek,
S magam alá temetkezem…
Magam, magam alatt vagyok,
S gondjaim oly’ hatalmasok!
Nagy, nagyon hatalmas okok.
Vajon csak nekem oly’ nagyok…?
Ki az, ki velem osztozik?
Ki az, ki engem elmozdít?
Szedd, szedd már össze magadat!
Könnyű az, ha jön az áradat,
S csak nem nyitja ki záradat
Semmi, semmi, semmi…
Kiálts most egy hatalmasat,
Hadd repedjenek a falak!
De szó fönnszakad, hang bennakad,
Ajtó mögött ősz bárd: liheg.
Hangjában ezüst kard figyel:
Lesújt, agyonnyom, most véged…
Futnék, ütnék, kiáltanék,
Mert érzem, érzem itt a vég!
Mindenütt csak szenvedés ül,
S szívem lassan elsötétül…
