48. Robbanás
Várod a beteljesülést,
De az alagút végén csak a fényt látod,
S az is csak egyre csak halványul szemed előtt,
Te futnál,
Hogy utolérd őt,
De a pont egyre kisebb,
A remény elveszik,
Dühös vagy,
Tőrnél és zúznál,
Belülről egy hatalmas üvöltés tölti meg a lelked,
Úgy érzed mindennek vége,
Magadba roskadsz,
És csak ülsz egyedül a sötétben némán meredve magad elé…
